Monday, March 7, 2022

Első tanfolyamos hétvége - Aggteleki karszt

Fogadjátok szeretettel Györgyi és Anna beszámolóját az első közös kalandokról:

A (majdnem teljes) banda a Baradla előtt
(fotó: Süsü)

Március a barlangok hónapja, a 2022-es év alapvizsgára készülő tanfolyamosai hogyan is készíthették volna ezt volna másként elő, mint hogy részt vehettek barlangász létük első többnapos túráján, méghozzá az Aggteleki karsztvidéken. Volt résztvevő, akinek régi álma vált valóra, emiatt kezdett barlangászni, sokan erre az alkalomra öltöztek először teljes barlangi harci díszbe a kuszodák agyagdagonyák, éles kövek és barlangi vizek ellen. A kétnapos túrán a barlanglátogatások mellett nagy hangsúlyt kapott Gomba híres paprikás krumplija, annak megfőzése, elfogyasztása és egyéb szociális tevékenységek a jósvafői szálláson.

A alaptanfolyamosok és a tapasztaltabb egyesületi társak két csoportra osztódtak, az egyik csapat Gomba, a másik ID vezetésével indult felfedezni a föld mélyét. Összesen 4 barlang szerepelt a hétvégi bakancs... izé, gumicsizmalistán: első nap a Szabadság és a Vass Imre barlangok után délutáni programként a Kossuth, másnap a Baradla szépségeit és érdekességeit csodálhattuk meg. Ezek a barlangok képződményekben már sokkal gazdagabbak, mint ahol eddig jártunk együtt, nagy lépést tettünk a barlangászat egyik eszenciája felé, ahogy azt a Baradlában vezetőnk megfogalmazta: „Ezért érdemes barlangászni…” Persze ezek a helyek nem csak az újoncok szívét dobogtatták meg, sokat látott társaink is őszinte lelkesedéssel időztek el a cseppkövek felett és óvták a barlangokban telelő vagy pihenő denevéreket. A Szabadság és a Vass Imre barlangok vagylagos opciók voltak, a délelőtti mászást követően délután viszont az élményt újraegyesülve, bár időben nem egyszerre élhette meg mindkét csoport.

Minden túrának izgalmas része volt a felszíni odajutás. Normál körülmények közt, ha nem köt le az, ami elébe nézünk, sokunkat önmagában is lázba hozta volna a mellettünk csörgedező patak, a kopasz ágak közt átszűrődő nap (már amikor épp még fent volt), vagy a kötélhíd. Valóban festői helyeken találhatók ezek a felszín alatti világok. (írta: Gy.)



A Vass Imrés szupercsapat: Györgyi, Zoli, Zeusz, Zsuzsi, Cuccos, ID, Dávid (fotó: Rudi)


Vass Imre 

A reggeli fagyott földön indultunk neki a Vass Imréről elnevezett barlangnak, mely első képződményekkel gazdagon tarkított barlangunk. Miközben azt találgattuk, hogy a befagyott sár és pocsolyák felolvadva milyen mély dagonyával próbálják majd meg gumicsizmáinkat visszafelé, nyugtatott, hogy hamarosan a barlang relatív melegébe jutunk. A Vass Imre barlang hőmérséklete az általánosnak mondható körülbelül 10 fok, benne időszakosan patak csordogál/folyik.

A barlangban a kifolyó víz oxigéntartalma alapján körülbelül 8 km járatot sejtenek, amiből eddig 2.3 km mutatta meg magát a kíváncsi barlangászoknak, ezért is az egyik legkutatottabb barlang az országban. A kutatások jó része nem is a barlang feltárását célozta, inkább a Kis-Tohonya forrás vízrendszerének feltárására irányult. Útközben megtekintettük a korábbi és aktív kutatási helyszíneket, egy a barlang végében levő törmelékes kúpon állva hallottunk a továbbjutás lehetőségeiről és az ezt vizsgáló kutatásokról amikben az egyesület is részt vett. A barlang kutatásának történetével is ismerkedtünk. Kipróbáltuk és egy rácson át meg is néztük a kis járatot ahol a barlangkutatók munkálkodnak, bepillantást nyerve a munkakörülményekbe is. Más jellegű kutatásokról is hallottunk, hőmérőket telepítettek a száraz és nedves hőmérséklet mérésére, valamint a sziklafalba egymással szembe fúrt rudak elmozdulásából mutatták ki, hogy a Hold árapály hatása sziklában is működik, mérhető.

Útközben átkúsztunk egy éppen kiszáradt szifononon, és cseppkövek színes-formás tárháza mellett haladtunk el. Láttunk szalmacseppköveket, cseppkőzászlókat, hatalmas cseppkőfolyás oldalán ülő milliónyi apró kis kádban megülő csillogó kristályokat. Olyan kuriózumokat is láttunk, mint a heliktitek: olyan apró, látszólag a gravitációt meghazudtoló módon össze vissza irányba növő kis cseppkövek, melyek kialakulásához talán a huzat hatásának lehet köze, de biztos elmélet még nem született keletkezésükről. Néha nagyobb megállókat beiktatva kísérleteztünk a fényeinkkel, átvilágítva egy szép zászlócseppkövet is ellenfénnyel a szélén sorakozó hófehér farkasfogakra fókuszálva. Itt persze a tapasztaltabbak megnyugtattak, hogy a Baradlában lesz még ezen is túlmutató attrakció…

A barlangban találkoztunk a valódi használókkal is, néha igen óvatosan kellett mozognunk, levegőt vennünk, világítanunk a denevérek alatt. Inkább individualista példányok teleltek függeszkedve, még a kis patkós denevérek sem verődtek csapatba szinte sehol. A közönséges denevér és a nagy patkós is fel felbukkant, néhol pár méteren belül! Érdekes volt megfigyelni, hogy vonzódnak a sziklából kiálló mesterséges tereptárgyakhoz. A telepített műszerektől a barlang vezetett részén elhelyezett világítótestekig mindenre rácsimpaszkodtak apró kis lábaikkal. Néhol azonban a magasra nyúló hasadékokban hiába kerestük őket, csak hátrahagyott ürülékük árulta el, hogy ez egy népszerű telelő/nappalozó hely köreikben. (írta: Gy)


Mindeközben a Szabadságban...

Szombat reggel az előző este megharcolt csapatbeosztás szerint szép kerek, tíz fős csapattal megcélozzuk a Szabadság-barlangot. Nem sok, úgy fél óra múlva már le is parkolunk a kocsikkal. Kiszállunk, Bence pedig elindul Gomba felé:

- Akkor hozod a kulcsot?

- Ne hülyéskedj, nálad van.

- Te most viccelsz? Nálam aztán tuti nincs.

- De nálam se.

Végül kiderül, hogy a kulcs szép nyugiban ott hever a szálláson. Egy kocsi visszaindul Gombával, mi többiek pedig azon gondolkozunk, mivel töltsük el a következő egy órát. Egy kicsit fázni kezdünk az öt fok alatti levegőn, valaki felveti, hogy addig sétáljunk egyet. Csak nem akarunk nekiindulni, és végül valaki bedobja a nagyszerű ötletet: hogy ha már ennyi időnk van, mélyedjünk el jobban a csomózás művészetében. Senki nem ellenkezik, előkerülnek a pruszikok, és szorgalmas diákok módjára neki is látunk. Mire Gombáék visszaérnek, új tudással, és lefagyott kézzel indulunk neki a barlangnak. Azaz csak indulnánk, mert az ajtó nem akar kinyílni. Fél óra kemény munka és a zár végre megadja magát hőseinknek. A tárón lefelé haladva arra is fény derül, hogy a beszerelt vaskorlát nem azért van, hogy az ember belekapaszkodjon, hanem hogy a denevérek téli álmot aludjanak rajta lógva. A barlang szépsége azután kárpótol minket minden körülményességért, egészen a kuszodáig. Tudtuk, hogy izzasztó, de hogy ennyire? Ebből tuti izomláz lesz... Végre kiegyenesedünk, és akkor jövünk rá, hogy olyan gyorsan jöttünk, hogy észre sem vettük, már meg is tettük a tervezett két kilométert. Egy-két csoportkép és az elmaradhatatlan csoki és gumicukor után elindulunk kifelé, ismét végigszenvedjük magunkat a kuszodán. Visszafelé kevésbé sietünk, valaki a mészkő rétegződéséről, a szépen csillogó tetarátáról és az elképesztő irányokban meredező heliktitekről, valaki pedig az aranyos denevérekről, különösen a Myotis Myotisról áradozik. Ezeket a szakneveket gyorsan el is sajátítjuk, miközben másodpercenként halljuk a felszólításokat -Vigyázz, denevér bal oldalon! Most jobbra fönt! - amit hűséges visszhangként továbbítunk hátrafelé. Azután már hamar kiérünk a napfényre, és mivel még nem mindenki elég fáradt, a sofőröket leszámítva gyalog megyünk vissza Jósvafőre, hiszen az ég ragyogó kék, a levegő pedig friss. Időnk, mint a tenger, hiszen a Szabadságot alig három óra alatt megjártuk, bőven belefér még, hogy erőt gyűjtsünk a Kossuth-barlangra. (írta: A)


Süsü bagszoknyában (fotó: Bence)

Kossuth

A Kossuth egy vizes barlang, a Tohonya forrás felszín alatti járata. A vízhozama ingadozó, ottlétünkkor nem volt magas a száraz időjárásnak köszönhetően. A kezdeti száraz szakasz után a benne folyó patak felett elhelyezett lépéseken drótkapaszkodók mentén a víz felett haladtunk előre a sziklához tapadva. A patak egy helyen felduzzad, amin kiépített drótkötélpályán, a vízbe merülve juthatunk át. Érdekessége, hogy a vize melegebb, mint a környező forrásoké, hőmérséklete ingadozó, de átlagosan kb. 14 fok, ami mélyből feltörő melegebb karsztvíz hozzákeveredésének köszönhető. A Kossuth a barlangászok számára így egy vonzó célpont a vizes barlangok körében. Délután indultunk neki a túrának, odafelé jöttünk rá, hogy kijőve a nap már nem lesz fent, és empátiával gondoltunk a későbbi turnusra (köszi! - a szerk.) akik a naplemente után gyorsan zuhanó hőmérséklet mellett sétálnak majd komótosan (az minden volt csak nem komótos - a szerk.) vissza a jól megérdemelt hideg frissítőjükért.

A Reménytelen szifonnál… (írta: Gy)

Legyen ennyi elég, ami a Kossuthban történt, az ott is marad!


(fotó: Süle úr)


Baradla

Noha természeti jelentősége miatt lett a Világörökség része, a Baradla barlangban nem mehetünk el a régészeti-történeti jelentőség mellett sem, amiről a túra során szintén sokat hallhattunk.

Amellett, hogy a teljes hosszú túrát megtettük az Aggtelek-Jósvafő útvonalon, sikerült egy szakaszt a kevésbé látogatott, nem kiépített Retek-ágon is bejárni. A szakasz hosszát az időbeli korlát határozta meg, a megadott délutáni időpontban ki kellett érni a barlangrendszer túlsó végén. Már önmagában a főág bejárása is élmény volt: a világító barlangászok kígyózó sorára előre vagy visszatekintve a Kéktúra ikonikus szakaszán haladtunk, amit már Rockenbauer Pál sok-sok éve forgatott filmjében is propagált.

Ezen a szakaszon néhány helyen már mászni kellett, vagy képződményekben elképesztően gazdag szakaszokon guggolva, kétrét görnyedve tartani a távolságot a mennyezetet beborító persze fejjel lefele növő szalmacseppkő-erdőtől. Gyakran láttuk az ágnak nevet adó jellegzetes retek alakú hófehér cseppköveket a mennyezetről lógni, de mellettük képződmények elképesztő tárházát csodálhattuk… A látványnak hódolva nem volt gyors a haladás, de ezúttal nem is az volt a cél…

A Retek-ágban ért minket az ebédidő, amire a barlangban időérzéküket elvesztett és lenyűgözött tanfolyamosoknak leginkább az jelzett, hogy körülöttük egyre több szó esett az étkekről… „Ó bárcsak ez az agyaggal bevont szikla karamellel lenne leöntve!” „Ó és sajttorta lenne alatta!” A sajttorta recept csere előtt azonban a szakasz meredeken emelkedni, majd mászósan ereszkedni kezdett így gondolataink visszaterelődtek a barlangi létre. Hogy minél tovább eljuthassunk, némi esztétikai élvezetből vagy fotókészítésért történő megállást leszámítva folyamatosan haladtunk, a végpont egy szűkületben ért minket. Itt gazdát cserélhettek a gumicukrok és a csokoládék. A végpontig sok képződményt megfigyelhettünk, hiába mentünk lassan még ez is túl gyors volt a részletes megfigyelésekhez. Néhol változatos gombafonalak nőttek valamilyen víz által behordott szerves maradványon vagy elhullott rovaron. Útközben megtekinthettünk egy óriási, majdnem földig érő, mennyezetről lelógó zászló cseppkövet, melyet erős fényű lámpájával ID átvilágított nekünk. A vöröses színben játszó vékony kövön homályosan sejlett át a fény.

 A különböző módszerekkel történő csizmamosás visszatérő eleme volt a hétvégének, ezt a Baradla jósvafői szakaszára lépve emeltük a csapatmunka és a hatékonyság új magaslataira, amikor a slaggal és kefével fél lábon bűvészkedő társainkat elnézve rögtönzött team-building keretében inkább egymás csizmáit kezdtük el lemosni. Tisztán és frissen léphettünk újból a betonra ahol így a barlangban már lábnyomainkat sem hagytuk hátra. Továbbhaladtunk Jósvafő felé az óriási dór oszlopokra emlékeztető kidőlt cseppkövek közt, majd elérkeztünk az ország legnagyobb cseppkövéhez, a 19 m magas Csillagvizsgálóhoz. Itt kicsit elidőztünk, majd a végső lehetőség az átszellemülésre az Óriások termének zenés, fényhatásokkal tarkított bemutatója volt. Enya légies muzsikájára emelték ki fényekkel a terem órási és részletgazdag képződményeit mi pedig a korláthoz tapadva ámultunk az „előadáson”.

Az élményekben gazdag túra után búcsúképp a jósvafői kijárattól lesétáltunk a szállásra, néhány helyen a napsütést élvezve, a látképet, kötélhidat, és még útközben is barlangos információkkal gazdagodtunk. (írta: Gy)


Köszi: ID-nak és Gombának a túravezetést, Gombának a bográcsos közkaját, a kuktáknak a segédkezést, a rozsnyói csapatnak a tábortüzet és a szombati vendéglátást.  


Szerkesztette: Zsuzsi

No comments:

Post a Comment