Kačna jama 2017. augusztus 11-13.
Két évvel ezelőtt jártunk
utoljára a Kačnában, egy nagyon jó hangulatú túrán. Zsolt vetette föl, hogy
ismét mehetnénk és egyben a T2 vizsgáját is letudná itt. Pénteken este hat órakor volt megbeszélve az
indulás Kelenföldről. Itt némi zavart keltett a rendszerben, hogy a pályaudvar
környékén több parkoló is van, de végül egymásra talált a két autó és rövid
pakolás után elindult a nyolc fős társaság (Kriszti, Katinka, Zsuzsi, Zsolt,
PAS, Bence, Enzo, Máté) Divača irányába. Az út első fele viszonylag eseménytelenül
telt, a Montenegróban szerzett friss élményeket osztottuk meg egymással mindkét
kocsiban. Kilenc óra körül a szlovén autópályán egy baleset miatt két órát
kellet állnunk, egyesek alvással, mások beszélgetéssel próbálták elütni ezt a
kényszerpihenőt.
Lelkes és kipihent arcok a túra reggelén. (Fotó: Jóföldi Zsolt)
Valamikor hajnali fél három körül érkeztünk meg a Divača település melletti kis táborhelyre. Mindenki gyorsan előkapta a hálózsákját és elhelyezkedett az alvásra kiszemelt padon, asztalon. A visszabeszélő hörcsög rövid esti meséje után hamar elszunnyadt mindenki.
Reggel villámlásra és heves
esőzésre ébredtünk, szerencsére nem áztunk el, mert tető volt a fejünk felett,
azonban a sok eső némi aggodalomra adott okot, mivel a barlang alsó szintjei
árvízveszélyesek. Már előző nap is szorgalmasan nézegettük az időjárás
előrejelzést, ugyanis egy nagy zivatar cella haladt végig az országon. Az
esőnek és a késői lefekvésnek is betudható, hogy reggel mindenki nehezen bújt
ki a hálózsákból és valahogy a bagek összepakolása is lassabban ment. A
hálózsákok begyömöszölése a bagbe a túra egyik legnehezebb része, embert
próbáló feladat volt.
Ez mind be kell, hogy férjen a bagekbe! (Fotó: Szittner Zsuzsi)
Zsolt, PAS és Enzo elindultak a barlanghoz beszerelni, a többiek addig bementek a faluba vizet venni, előtte persze leellenőriztük, hogy telefon, pénztárca nem maradt-e a kocsi tetején. :) A visszabeszélő hörcsög néma maradt a föld alatt, ennek nem valamiféle spirituális okai voltak, sokkal egyszerűbb: az elem belőle a walkie talkie-ba került, amin a két csapat tartotta a kapcsolatot, de hát az élet kegyetlen. A beszerelés nem ment gyorsan, de nem is számítottunk rá, inkább legyen biztos! A rókalyuk alatt az akna ellentétes oldalán szerelni nem kis kihívás.
Mindenki leért az aknasoron, újra együtt a csapat. (Fotó: Jóföldi Zsolt)
Amikor a második csapat is megkapta a jelet, elindult lefelé. Krisztinek
ez volt az első „nagy” barlangja, illetve az első, ahol baget vitt magával.
Nagyon ügyesen haladt lefelé, végül a sort zárva én is leértem. Zsolt nagyon
kényelmes pályát készített, köszönet érte! Az akna alján ledepóztuk a slószt
(az már nem kellett a barlang további részébe) és elindultunk a bivak felé. A
bivakban leraktuk a bageket, mindenki evett egy kicsit, megtudtuk, hogy az
Auchan nemzetközi részlegén egész jó zacskós túrakajákat lehet beszerezni,
aztán elindultunk a Reka folyóhoz.
Hiszen minden épeszű ember vízparton tölti a nyarat! :) (Fotó: Jóföldi Zsolt)
A Saturn terem utáni csónakázás ismét vidám
perceket teremtett, főleg a tudat, hogy valahol ereszt a csónak. Extra
feladatként a tóba esett strandlabdát is ki kellett hozni. A múltkori túra
emlékei szerint egy hosszú túrára számítottam, azonban nagyon hamar odaértünk.
Ismét bebizonyosodott, hogy nincs szükség még kényszerbeülőre sem ezen a
szakaszon. A barlang elképesztő méretei, termei, cseppkőoszlopai nagy benyomást
tettek ránk. Aki nem látja, nem is hiszi, hogy itt a föld alatt 200 méterrel
stadionnyi termeken át vezet az utunk.
Vízesés a Reka folyón. A túránk egyik végpontja. (Fotó: Szittner Zsuzsi)
A folyónál jött a megdöbbenés, nagyon alacsony volt a vízszint, mind a két irányba be lehetett sétálni kb. 200 métert. Egyikünk sem volt még itt ilyen alacsony vízállás mellett, élveztük is a felfedezés lehetőségét. A folyónál - a barlang többi részéhez képest - érezhetően, 5-8°C-kal melegebb volt, meg is izzadtunk. A folyóban 20-25 cm-es, pigment nélküli, fehér halakat láttunk, igencsak csodálkozhattak a lámpák fénye láttán ezek a sötéthez szokott állatok. A lábunk elé úszott egy angolna is, de rövid ismeretség után faképnél hagyott minket, eltűnt a kövek között. Neked is szép napot! A folyón fölfelé egy nagy tó és egy vízesés állta utunkat, ez elég látványos volt, úgyhogy itt csináltunk is néhány fényképet, majd visszaindultunk a bivakba.
Enzo jól megnéz egy cseppkőképződményt. (Fotó: Szittner Zsuzsi)
Az egész túra fotózással, pihenőkkel együtt kb. öt
óra volt. A bivakban előkerültek a hálózsákok, főzők és mindenki elkezdte
kotyvasztani a jól bevált vacsoráját. Katinkának, Krisztinek és Enzonak ez volt
az első bivakja, a lányok itt avatták fel először barlangban a frissen
beszerzett téli Zajo egyenhálózsákjaikat, ami kellett is, mert kb. 5°C és enyhe
barlangi légáramlat volt a teremben. A főzők és teamécsesek fénye nagyon jó
hangulatot teremtett. Teli hassal, kellemesen elfáradva, kb. hajnali egyre
mindenki aludt.
Reggel hétkor szólt az ébresztő, persze senkinek nem volt kedve felkelni. A vasárnapi terv a Szép-ág bejárása volt. Nem jutott rá sok időnk, mert hétfőn sajnos mindenkinek dolgoznia kellett és időben vissza akartunk érni Budapestre. A csapat két részre oszlott, az első fele elindult kifelé a barlangból, a többiek még túráztak a Szép-ágban.
Táplálkozás a bivakban. (Fotó: Jóföldi Zsolt)
Reggel hétkor szólt az ébresztő, persze senkinek nem volt kedve felkelni. A vasárnapi terv a Szép-ág bejárása volt. Nem jutott rá sok időnk, mert hétfőn sajnos mindenkinek dolgoznia kellett és időben vissza akartunk érni Budapestre. A csapat két részre oszlott, az első fele elindult kifelé a barlangból, a többiek még túráztak a Szép-ágban.
Barlangi gótika a Szép-ágban. (Fotó: Szittner Zsuzsi)
Felfelé kb. 20 tagra osztott,
200 méter mászás várt ránk, függőleges falakkal, aknákkal, párkányokkal.
Majdnem mindenkin két bag lógott, de ezzel együtt délután négyre mindenki kiért
a barlangból, leghátul Zsuzsi, ő szerelt ki, és Zsolt segített neki. A barlang
szájánál árnyékos rejtekhelyükön nem hiába vártak ránk kitartóan a jutisörök.
Végül összepakoltunk, megpróbáltuk felszámolni a barlanglátta
élelmiszerkészletünk utolsó falatjait is, majd elindultunk hazafelé. A Balatonnál
belefutottunk a vasárnapi csúcsforgalomba, de így is emberi időben, este
tizenegyre Budapesten voltunk. Ismét egy nagyon jó hangulatú Kačna túrán
vagyunk túl, köszönet a szervezőknek és minden résztvevőnek, jövünk jövőre is!
Máté, Enzo, Katinka
Túra után szétszórtan. (Fotó: Jóföldi Zsolt)
A beszerelési vázlat Jóföldi Zsoltnak köszönhetően elérhető az alábbi linken: