Hungarian Speleo Expedition Montenegro 2019

(Lovćen Nemzeti Park, MNE, 2019. 07. 28. − 08. 10.)

Ismét eljött augusztus első hete, ami nem jelent mást, mint a montenegrói kutatótábor kezdetét. Az idei évben rekord számú Myotis tag képviselte az egyesületünket a két hét alatt, a friss tanfolyamosaink közül négyen is eljöttek (Anikó, Katinka, Virág, Zsuzsi). 

Nekem kimondottan kalandosan indult az út, ugyanis egy barcelonai konferenciáról Ferihegyre megérkezve, a reptér előtt várt Zsófi és Viktor (már korábban odaadtam a barlangász felszerelésem). A gurulós bőröndöm még bepaszíroztuk az amúgy sem kevés felszerelés közé, aztán a leszállás után kb. három órával már a horvát határőrnek adtam át az irataimat. Az évek alatt az út egyre gyorsabban eltelik, lassan minden település, híd, alagút, jellegzetesebb elágazó ismerősként köszön. Megérkezésünkkor még nem sokan voltak a tábor területén. Hamar bele is kezdtünk az ilyenkor szokásos feladatokba, a sátor és tábor állításba. 

Tábori csendélet. (Fotó: Máté)

 Az expedíció első pár napja nem a legszerencsésebben telt. Jelentős csapadék és erős szél érte el a területet, így a beszerelések csúszásba kerültek, illetve vasárnap a nagy szél és viharos idő két alkalommal is összedöntötte a központi sátrat és jelentős károkat okozott a felszerelés tárolására szolgáló „cirkusz” sátorban is. Szerencsénkre ezt a pár napot leszámítva remek időnk volt a további időszakban. 

Az összedölt központi sátor (Fotó: Máté)

 Az idei év nagyon sikeres volt a feltárások szempontjából, szinte minden kutatott barlangban jelentős továbbjutás történt. Az egyesületünk tagjai a kutatásban és térképezésben is részt vettek különböző helyszíneken. A továbbiakban három barlangban végzett munkáról olvashattok rövid beszámolókat.  

Helyreállt a rend. (Fotó: Máté)

Kaszás-barlang 

A Kaszás-barlang 2011-ben lett felfedezve (Sztilolit), ekkor a bejárt szakaszok hosszát kb. 200 méterre becsülték. 2017-ben indult meg újra a kutatása, ekkor több csapat munkájának eredményeként a barlang felmért hossza 385 m (kb. 120 m 2017-es feltárás), legnagyobb mélysége 46 m lett. 2018-ban nem történt leszállás.

Idén két továbbjutási pontot vizsgáltunk meg, az egyik a végponton, a meander aljában lévő szűk átbújás volt, ami a járat elszűkülése miatt zsákutcának bizonyult. A másik lehetőséget Nagy Dénes és Egri Bori 2017-ben találta, ekkor a meanderben a végponttól kb. 10 méterrel visszább felmásztak és jelentős hosszúságú új szakaszt jártak be. A második leszállás alkalmával ezt a kimászást biztosítottuk kötéllel és így a meander tetejében futó fosszilis járatba érkeztünk. Több helyen megtaláltuk Dénesék korábbi jelölését, amik a térképezési pontok voltak. Folytattuk a barlang biztonságos beszerelését, és így jutottunk az első nagyobb terembe, ahol újra a barlang aktív szakaszába érkeztünk. Ezután ismét egy szűk meander következett, majd az előzőnél még nagyobb terekbe ereszkedtünk, egy kb. 20-25 m magas iker kürtőbe. Ezen a ponton fogyott el a felszerelésünk és véget ért az első hét, ami számomra sajnos a tábor végét jelentette.

Szerencsére a második héten folytatódott a kutatás és további csapatok szálltak le a barlangba,  munkájuk eredményeként kb. további 200 méterrel bővült az ismert járatok hossza. Jövőre folytatjuk.

A kutatásban és térképezésben 2019-ben részt vett: Ács Réka, Adamoczky-Belme Dóra, Hegedűs András (Juju), Huszár Péter, Jessica Van Ord, Kisfali Máté, Mark Dickey, Mátéka László (Gomba), Nagy Alexandra, Nagy Dénes, Orbán Balázs (Padavan), Sándor Zsolt (Salty), Szeredi Anna (Tücsök), Vági Domonkos, Várkonyi Andrea.

by Máté

 

Jeges bivak

A kutatásban összesen 7-en vettünk részt, név szerint Gyovai Tamás, Ekés Bálint, Mészáros József (Joe), Németh András, ID, Tóth Attila és jómagam. (utóbbi három tag egyben az egyesület tagja is).

A bivak összesen 4 napig tartott (3 éjszaka), vasárnap délután két hullámban érkeztünk le a barlangba (Joe és Bandi beszerelt, mi egy kis eltolással mentünk utánuk) és szerda délután/este, szintén két hullámban érkezett ki a társaság (Attila, ID, Bálint és Tomi délután érkezett ki, mi még csináltunk aznap egy rövid műszakot és nem sokkal utánuk este mi is kiérkeztünk). 

A kutatás során minden nap 3 fős csapatokra oszlottunk fel, (kivéve szerdán, akkor ugye csak hárman maradtunk egy rövid műszakra), minden csapat más területen kutatott a barlangon belül.

A bivakos csapat. (Fotó: Joe)

A mi csapatunk alapvetően az Égi-meander és a Kétlyukú-barlang patakja közötti rész bejárását végezte el több részletben. Az Égi-meanderbe beereszkedve több szinten többfelé kanyargó meander-szakaszokba érkeztünk, amit több akna tagol, vagy vág ketté. Ezeknek az újonnan feltárt meandereknek az összhosszúsága nagyjából 60-80 m, ehhez még hozzácsapódik egy kb. 30-as és egy 50-es akna is (Gyovai Tomi, Ekés Bálint és jómagam). A kutatás során fel lett tárva egy kb. 130 m hosszúságú oldalág is (Laska-ág, ID, Tóth Attila, Ekés Bálint), illetve bejárásra került a Hubertusz-akna tágas tetején majomhíddal elért kényelmetlen, sáros járat (Joe és Bandi), ennek hossza kb. további 60 m lett. 

Attila, ID, Bence. (Fotó: Joe)

 A kutatás jó hangulatban zajlott, nem volt semmilyen komolyabb probléma és nem kapott el minket a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék sem.

by Bence

A Duboki-do kutatása 2019-ben 

2019-ben nyarán a Duboki-do barlang kutatásának fő célja a szifonkerülő út (száraz járat) és mellékjáratok keresése volt. A tábor eleji felszíni vihar és esőzések 2-3 napot hátráltatták a barlang beszerelését. Amikor végre lejutottunk a nagyteremig, akkor úgy döntöttünk, hogy azon a szinten járjuk be a barlang kevésbé ismert részeit, mert a barlang tovább szerelésé a szifonig még mindig váratott magára.

A nagyteremből végig jártuk a Debreceni ágat, aminek a "végén" a térkép szerint csak egy nyíl jelezte, hogy van még tovább a barlang. Be is ereszkedtünk arra a részre, ahol egy patak egy kb. 10-15 méter magas, ember által járható meanderben folyik. Ennek a poligonozását végeztük el kb. 70 méter hosszan, ahol is elmélyül a patak és csak neoprén ruházatban (de búvárfelszerelés nélkül) tudtunk volna tovább haladni (a barlang járhatónak látszik tovább is). A járat (és a folyó) érdekessége, hogy délnyugati irányba halad, ami a Kotori-öböl iránya, és a Duboki főága ebben a mélységben még nem ezt az irányt követi. A másik érdekesség, hogy a víz által közvetlenül nem lemosott részeket 15-20cm repedezett sárréteg borítja, ami a barlang más részein nem jellemző. Olyan, mintha egy "másik" barlang lenne, ami összenyílt a főággal.

Ezzel párhuzamosan a másik kutatócsapat egy kürtőt mászott ki, ahol sajtszerű, rengeteg át- és visszakötéssel rendelkező járatrendszert fedezett fel a főág felett 10-20 méterrel. A járatot a formakincsek gazdagsága és érintetlen képződmények szépsége jellemzi. A második hét végére az újonnan felfedezett járatok hossza elérte a kb. 450 métert! Magyar viszonylatban ehhez még hozzáfűzöm, hogy ehhez egy követ sem kellett odébb rakni. Jövőre folytatjuk innen.

A kutatásban részt vett: Kiss Zoltán, Tarczi Zsófia, Jager Attila, Mede Márton, Stieber Bence, Németh Zoltán, Varga Virág.  
by Enzo