Március a barlangok hónapja, a 2022-es év alapvizsgára készülő
tanfolyamosai hogyan is készíthették volna ezt volna másként elő, mint hogy
részt vehettek barlangász létük első többnapos túráján, méghozzá az Aggteleki
karsztvidéken. Volt résztvevő, akinek régi álma vált valóra, emiatt kezdett
barlangászni, sokan erre az alkalomra öltöztek először teljes barlangi harci díszbe
a kuszodák agyagdagonyák, éles kövek és barlangi vizek ellen. A kétnapos túrán
a barlanglátogatások mellett nagy hangsúlyt kapott Gomba híres paprikás
krumplija, annak megfőzése, elfogyasztása és egyéb szociális tevékenységek a jósvafői szálláson.
A alaptanfolyamosok és a tapasztaltabb egyesületi társak két csoportra
osztódtak, az egyik csapat Gomba, a másik ID vezetésével indult felfedezni a
föld mélyét. Összesen 4 barlang szerepelt a hétvégi bakancs... izé, gumicsizmalistán: első nap a Szabadság
és a Vass Imre barlangok után délutáni programként a Kossuth, másnap a Baradla
szépségeit és érdekességeit csodálhattuk meg. Ezek a barlangok képződményekben
már sokkal gazdagabbak, mint ahol eddig jártunk együtt, nagy lépést tettünk a
barlangászat egyik eszenciája felé, ahogy azt a Baradlában vezetőnk megfogalmazta:
„Ezért érdemes barlangászni…” Persze
ezek a helyek nem csak az újoncok szívét dobogtatták meg, sokat látott társaink
is őszinte lelkesedéssel időztek el a cseppkövek felett és óvták a barlangokban
telelő vagy pihenő denevéreket. A Szabadság és a Vass Imre barlangok vagylagos
opciók voltak, a délelőtti mászást követően délután viszont az élményt újraegyesülve,
bár időben nem egyszerre élhette meg mindkét csoport.
Minden túrának izgalmas része volt a felszíni odajutás. Normál
körülmények közt, ha nem köt le az, ami elébe nézünk, sokunkat önmagában is
lázba hozta volna a mellettünk csörgedező patak, a kopasz ágak közt átszűrődő
nap (már amikor épp még fent volt), vagy a kötélhíd. Valóban festői helyeken
találhatók ezek a felszín alatti világok. (írta: Gy.)
A Vass Imrés szupercsapat: Györgyi, Zoli, Zeusz, Zsuzsi, Cuccos, ID, Dávid (fotó: Rudi)
Vass Imre
A reggeli fagyott
földön indultunk neki a Vass Imréről elnevezett barlangnak, mely első
képződményekkel gazdagon tarkított barlangunk. Miközben azt találgattuk, hogy a
befagyott sár és pocsolyák felolvadva milyen mély dagonyával próbálják majd meg
gumicsizmáinkat visszafelé, nyugtatott, hogy hamarosan a barlang relatív
melegébe jutunk. A Vass Imre barlang hőmérséklete az általánosnak mondható körülbelül
10 fok, benne időszakosan patak csordogál/folyik.
A barlangban a
kifolyó víz oxigéntartalma alapján körülbelül 8 km járatot sejtenek, amiből
eddig 2.3 km mutatta meg magát a kíváncsi barlangászoknak, ezért is az egyik
legkutatottabb barlang az országban. A kutatások jó része nem is a barlang
feltárását célozta, inkább a Kis-Tohonya forrás vízrendszerének feltárására
irányult. Útközben megtekintettük a korábbi és aktív kutatási helyszíneket, egy
a barlang végében levő törmelékes kúpon állva hallottunk a továbbjutás
lehetőségeiről és az ezt vizsgáló kutatásokról amikben az egyesület is részt
vett. A barlang kutatásának történetével is ismerkedtünk. Kipróbáltuk és egy
rácson át meg is néztük a kis járatot ahol a barlangkutatók munkálkodnak,
bepillantást nyerve a munkakörülményekbe is. Más jellegű kutatásokról is
hallottunk, hőmérőket telepítettek a száraz és nedves hőmérséklet mérésére,
valamint a sziklafalba egymással szembe fúrt rudak elmozdulásából mutatták ki,
hogy a Hold árapály hatása sziklában is működik, mérhető.
Útközben átkúsztunk egy éppen kiszáradt szifononon, és cseppkövek
színes-formás tárháza mellett haladtunk el. Láttunk szalmacseppköveket,
cseppkőzászlókat, hatalmas cseppkőfolyás oldalán ülő milliónyi apró kis kádban
megülő csillogó kristályokat. Olyan kuriózumokat is láttunk, mint a heliktitek:
olyan apró, látszólag a gravitációt meghazudtoló módon össze vissza irányba
növő kis cseppkövek, melyek kialakulásához talán a huzat hatásának lehet köze,
de biztos elmélet még nem született keletkezésükről. Néha nagyobb megállókat
beiktatva kísérleteztünk a fényeinkkel, átvilágítva egy szép zászlócseppkövet
is ellenfénnyel a szélén sorakozó hófehér farkasfogakra fókuszálva. Itt persze
a tapasztaltabbak megnyugtattak, hogy a Baradlában lesz még ezen is túlmutató
attrakció…
A barlangban találkoztunk a valódi használókkal is, néha igen
óvatosan kellett mozognunk, levegőt vennünk, világítanunk a denevérek alatt.
Inkább individualista példányok teleltek függeszkedve, még a kis patkós denevérek
sem verődtek csapatba szinte sehol. A közönséges denevér és a nagy patkós is fel
felbukkant, néhol pár méteren belül! Érdekes volt megfigyelni, hogy vonzódnak a
sziklából kiálló mesterséges tereptárgyakhoz. A telepített műszerektől a
barlang vezetett részén elhelyezett világítótestekig mindenre rácsimpaszkodtak
apró kis lábaikkal. Néhol azonban a magasra nyúló hasadékokban hiába kerestük
őket, csak hátrahagyott ürülékük árulta el, hogy ez egy népszerű
telelő/nappalozó hely köreikben. (írta: Gy)
Mindeközben a Szabadságban...
Szombat reggel az előző este
megharcolt csapatbeosztás szerint szép kerek, tíz fős csapattal megcélozzuk a
Szabadság-barlangot. Nem sok, úgy fél óra múlva már le is parkolunk a kocsikkal.
Kiszállunk, Bence pedig elindul Gomba felé:
- Akkor hozod a kulcsot?
- Ne hülyéskedj, nálad van.
- Te most viccelsz? Nálam aztán
tuti nincs.
- De nálam se.
Végül kiderül, hogy a kulcs szép
nyugiban ott hever a szálláson. Egy kocsi visszaindul Gombával, mi többiek
pedig azon gondolkozunk, mivel töltsük el a következő egy órát. Egy kicsit
fázni kezdünk az öt fok alatti levegőn, valaki felveti, hogy addig sétáljunk egyet.
Csak nem akarunk nekiindulni, és végül valaki bedobja a nagyszerű ötletet: hogy
ha már ennyi időnk van, mélyedjünk el jobban a csomózás művészetében. Senki nem
ellenkezik, előkerülnek a pruszikok, és szorgalmas diákok módjára neki is
látunk. Mire Gombáék visszaérnek, új tudással, és lefagyott kézzel indulunk
neki a barlangnak. Azaz csak indulnánk, mert az ajtó nem akar kinyílni. Fél óra
kemény munka és a zár végre megadja magát hőseinknek. A tárón lefelé haladva
arra is fény derül, hogy a beszerelt vaskorlát nem azért van, hogy az ember
belekapaszkodjon, hanem hogy a denevérek téli álmot aludjanak rajta lógva. A
barlang szépsége azután kárpótol minket minden körülményességért, egészen a kuszodáig.
Tudtuk, hogy izzasztó, de hogy ennyire? Ebből tuti izomláz lesz... Végre kiegyenesedünk,
és akkor jövünk rá, hogy olyan gyorsan jöttünk, hogy észre sem vettük, már meg
is tettük a tervezett két kilométert. Egy-két csoportkép és az elmaradhatatlan
csoki és gumicukor után elindulunk kifelé, ismét végigszenvedjük magunkat a
kuszodán. Visszafelé kevésbé sietünk, valaki a mészkő rétegződéséről, a szépen
csillogó tetarátáról és az elképesztő irányokban meredező heliktitekről, valaki
pedig az aranyos denevérekről, különösen a Myotis Myotisról áradozik. Ezeket a
szakneveket gyorsan el is sajátítjuk, miközben másodpercenként halljuk a
felszólításokat -Vigyázz, denevér bal oldalon! Most jobbra fönt! - amit hűséges
visszhangként továbbítunk hátrafelé. Azután már hamar kiérünk a napfényre, és
mivel még nem mindenki elég fáradt, a sofőröket leszámítva gyalog megyünk
vissza Jósvafőre, hiszen az ég ragyogó kék, a levegő pedig friss. Időnk, mint a
tenger, hiszen a Szabadságot alig három óra alatt megjártuk, bőven belefér még,
hogy erőt gyűjtsünk a Kossuth-barlangra. (írta: A)
Kossuth
A Kossuth egy vizes barlang, a Tohonya forrás felszín alatti
járata. A vízhozama ingadozó, ottlétünkkor nem volt magas a száraz időjárásnak
köszönhetően. A kezdeti száraz szakasz után a benne folyó patak felett
elhelyezett lépéseken drótkapaszkodók mentén a víz felett haladtunk előre a
sziklához tapadva. A patak egy helyen felduzzad, amin kiépített drótkötélpályán,
a vízbe merülve juthatunk át. Érdekessége, hogy a vize melegebb, mint a
környező forrásoké, hőmérséklete ingadozó, de átlagosan kb. 14 fok, ami mélyből
feltörő melegebb karsztvíz hozzákeveredésének köszönhető. A Kossuth a barlangászok
számára így egy vonzó célpont a vizes barlangok körében. Délután indultunk neki
a túrának, odafelé jöttünk rá, hogy kijőve a nap már nem lesz fent, és
empátiával gondoltunk a későbbi turnusra (köszi! - a szerk.) akik a naplemente után gyorsan zuhanó
hőmérséklet mellett sétálnak majd komótosan (az minden volt csak nem komótos - a szerk.) vissza a jól megérdemelt hideg frissítőjükért.
A Reménytelen szifonnál… (írta: Gy)
Legyen ennyi elég, ami a Kossuthban történt, az ott is marad!
(fotó: Süle úr)
Baradla
Noha természeti jelentősége miatt lett a Világörökség része, a
Baradla barlangban nem mehetünk el a régészeti-történeti jelentőség mellett
sem, amiről a túra során szintén sokat hallhattunk.
Amellett, hogy a teljes hosszú túrát megtettük az Aggtelek-Jósvafő
útvonalon, sikerült egy szakaszt a kevésbé látogatott, nem kiépített Retek-ágon
is bejárni. A szakasz hosszát az időbeli korlát határozta meg, a megadott
délutáni időpontban ki kellett érni a barlangrendszer túlsó végén. Már
önmagában a főág bejárása is élmény volt: a világító barlangászok kígyózó sorára
előre vagy visszatekintve a Kéktúra ikonikus szakaszán haladtunk, amit már
Rockenbauer Pál sok-sok éve forgatott filmjében is propagált.
Ezen a szakaszon néhány helyen már mászni kellett, vagy képződményekben
elképesztően gazdag szakaszokon guggolva, kétrét görnyedve tartani a távolságot
a mennyezetet beborító persze fejjel lefele növő szalmacseppkő-erdőtől. Gyakran
láttuk az ágnak nevet adó jellegzetes retek alakú hófehér cseppköveket a
mennyezetről lógni, de mellettük képződmények elképesztő tárházát csodálhattuk…
A látványnak hódolva nem volt gyors a haladás, de ezúttal nem is az volt a cél…
A
Retek-ágban ért minket az ebédidő, amire a barlangban időérzéküket elvesztett
és lenyűgözött tanfolyamosoknak leginkább az jelzett, hogy körülöttük egyre
több szó esett az étkekről… „Ó bárcsak ez az agyaggal bevont szikla karamellel
lenne leöntve!” „Ó és sajttorta lenne alatta!” A sajttorta recept csere előtt
azonban a szakasz meredeken emelkedni, majd mászósan ereszkedni kezdett így
gondolataink visszaterelődtek a barlangi létre. Hogy minél tovább eljuthassunk,
némi esztétikai élvezetből vagy fotókészítésért történő megállást leszámítva
folyamatosan haladtunk, a végpont egy szűkületben ért minket. Itt gazdát cserélhettek
a gumicukrok és a csokoládék. A végpontig sok képződményt megfigyelhettünk,
hiába mentünk lassan még ez is túl gyors volt a részletes megfigyelésekhez.
Néhol változatos gombafonalak nőttek valamilyen víz által behordott szerves
maradványon vagy elhullott rovaron. Útközben megtekinthettünk egy óriási, majdnem
földig érő, mennyezetről lelógó zászló cseppkövet, melyet erős fényű lámpájával
ID átvilágított nekünk. A vöröses színben játszó vékony kövön homályosan
sejlett át a fény.
Az élményekben gazdag túra után búcsúképp a jósvafői kijárattól lesétáltunk a szállásra, néhány helyen a napsütést élvezve, a látképet, kötélhidat, és még útközben is barlangos információkkal gazdagodtunk. (írta: Gy)
Köszi: ID-nak és Gombának a túravezetést, Gombának a bográcsos közkaját, a kuktáknak a segédkezést, a rozsnyói csapatnak a tábortüzet és a szombati vendéglátást.
Szerkesztette: Zsuzsi
No comments:
Post a Comment