Bükk, Létrás-tető (2019. február 1-3.)

Február első napján a GUBACS szervezésében kilencen indultunk neki a Bükknek (3 Myotisos: Gomba, Bence és Enzo), hogy egy hétvégét barlangászattal töltsünk. A többség barlangi túravezető, tapasztalt barlangász, az elmaradt Gortani expedícióban résztvevők egy része is velünk tartott.

Szállásunk a Létrás-tetői ház volt, ami pont annyira van felszerelve, amennyire kell: térerő nincs, áram nincs, víz nincs, de van vaskályha, amibe be lehet fűteni, és vannak matracok, amin el lehet aludni. A lényeg úgyis a túrázás. 

 

Szombaton neki is indultunk, Attila-ID-Macsó-Bence a Pénz-pataki-víznyelőbarlang felé vette az irányt, a másik egység Gomba-Kiskorú-Zoli-Zsófi-Enzo pedig a Balekinába. Az első csapat nem járt szerencsével, a Pénz-pataki bejárati zónájában egy jégkásával telített szifon várta őket, a bejutás esélytelen volt. A másik csapat sikeresen beszerelte a Balekinát és lejutott a 90 méter mély barlangba, amiből 60-70 métert kötélen lehetett leereszkedni. Az alsó termekben viszont megtalálható volt a cseppkőlefolyástól a meanderig mindenféle csoda. Az út során elég sok denevér pihent a barlangban, hogy ne veszélyeztessük őket, nagyon óvatosan közlekedtünk. A barlangtúra 3,5 órát tartott, a kép a kiérkezés után készült.

Másnap csere, az első csapatnak jutott a már beszerelt Balekina, amit a túra végén persze kiszereltek, a másik csapat nagy lendülettel nekivágott a Bolhásinak, ha már a Pénz-patakiba nem lehet bejutni.

A Bolhásinál jött aztán a meglepetés, a bejárati aknát teljes szelvényében jég torlaszolta el, így oda sem jutottunk le.

Érdekesség, hogy a pénteki megérkezésünkkor még az egész tájat 15-20 cm hó borította, ami a szombat plusz 10-12 fokban többnyire elolvadt, már csak völgyekben és az északi hegyoldalakon maradt meg a hó.

Hogy megérte-e a hétvégét itt tölteni? A Balekina mindenképp, a csapat pedig nagyszerű hangulatban töltötte ezeket a külső zavaró tényezőktől háborítatlan napokat.

Legközelebb az alapfokú tanfolyamosokkal jövünk vissza március végén, addigra a jégdugó már biztosan nem lesz!

by Enzo

Szilicei-fennsík

2018. november 9-11.

Úgy alakult, hogy elmegyünk barlangi kirándulásra a Szilicei-fennsíkra, ami nagyjából az Aggteleki-karszt másik (Szlovák) oldala. Kis csapatunk (ID, Attila, Taknyász, Dávid, Enzo, Imike) Békásmegyeren találkozót beszélt meg korai indulással, hogy elkerüljük az autópályán kialakuló dugót. Persze a pesti dugóval megcsúsztunk...de hát ilyen a popszakma. 

Este a kutatóház kulcsát rozsnyói barátainktól megszereztük. A nagy ködben majdnem eltévedtünk, de a végén szerencsésen megérkeztünk. A meglepetés: villany volt a házban, amiről azt hittük nincs, így a sok powerbank munka nélkül maradt ezen a hétvégén. Gyorsan elhelyezkedtünk és kibontottuk a Grappát (a hidegre való tekintettel), amitől jó hangulat lett és mindenféle grappát kitaláltunk (villany volt, elem nem kellett, csak az ötödik elem).

A csapat. Balról jobbra: Dávid, Imike, Taknyász, Enzo, ID, Attila.

Reggel felszedtük helyi barátunkat (Jani) aki megmutatta a vasárnapra tervezett barlangok bejáratait (nélküle biztos nem találtuk volna meg), aztán irány az aznapi barlangok: a Kis-zsomboly, a Nagy-zsomboly és a Kis-Bikkfa. A Kis-zsomboly méretei miatt lenyűgöző, egy nagy ereszkedés a 140-es aknán egy nagy terembe. Besötétedett mire mindet kiszereltük és összepakoltunk a visszaúthoz.  Visszaértünk a házhoz, ettünk, ittunk, aludtunk.

Vasárnap reggeli után ismét felmentünk a hegyre. Kicsit bizonytalanul, de megtaláltuk a szombaton megkeresett felszíni parkolót (az erdő közepén egy 5x5-ös rét...). A cél az Attila-zsomboly, Kis- és Nagy Málnás. Szétosztottuk a vasakat, köteleket és hevedereket. Persze aggódva, hogy elég lesz-e? „Nekem kell több, mert nagyobb” felkiáltással. Ez így is volt, de a barlangok kiépítése enyhén szólva hiányos a mai biztonsági szabályokhoz mérten. A tapasztalt csapat persze mindent megoldott és a beszerelő cuccok nagy részét is a beszerelő csapatok hozták ki. Kiszerelés után világosban lementünk a hegyről, így volt még idő a felszerelés elmosására, és a ház rendbe rakására. Kulcsok és az anyagiak lerendezése után hazafelé vettük utunk.

Ismét egy vidám hétvégét töltöttem a Myotisos én nem Myotisos barátaimmal.

by Nagy Imike

Alapfokú Barlangász Tanfolyam 2019

A Speleo Myotis Barlangász Egyesület Alapfokú barlangjáró tanfolyamot indít 2019. februári kezdéssel.

Mi vár rád, ha eljössz?

• egy új világ a föld alatt és a hegyek csúcsain
• egy közösség, ami befogad
• izzasztó edzőtúrák
• vidám tábortüzek
• minden túrán új kihívások
• érdekes előadások
• sok móka

Mit kapsz, ha végigcsinálod a tanfolyamot?

• a tanfolyam után leteheted a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat (MKBT) központi alapfokú vizsgáját
• megfelelő felkészültséget ahhoz, hogy biztonságban és élvezettel járhass köteles és talpas barlangokat egyaránt
• megismered a barlangok világát elméletben és gyakorlatban
• egy nagy múltú és méltán híres barlangász közösség tagja lehetsz 
• a tanfolyam csak a kezdet, a lehetőségek nem érnek véget a tanfolyam végével
• sok-sok élményt, amit évekig mesélhetsz majd 

A tanfolyam előtt ingyenes nyílt túrákat szervezünk, ahol kipróbálhatod magad barlangban.   Ennek részletes információit és a jelentkezés menetét az alábbi linken találod:

Nyílt túra tájékoztató

A tanfolyam ideje 16 hét (4 hónap).

A tanfolyam elméleti előadásokból és gyakorlatokból áll. Az előadások csütörtök esténként lesznek megtartva az egyesület klub helységében (Budapest, XI. Bartók Béla út 19). Az előadások látogatása nem kötelező, de ajánlott. A tanfolyam ideje alatt 4 kiemelt gyakorlótúrát és kb. tucatnyi kisebb, egynapos túrát szervezünk. Ezek közül legalább két kiemelt túrán kell részt venni, a kisebb túrák 60%-án szükséges megjelenni. A tanfolyam felénél, írásbeli dolgozatot iratunk, melyet legalább 60%-ra kell teljesíteni. A dolgozat előfeltétele, a kötéltechnikai gyakorlat megkezdésének. Sikertelen dolgozat, vagy hiányzás esetén szóban van egy lehetőség a pótlásra. A tanfolyam végén elővizsgát tartunk, ennek eredményes elvégzése a központi vizsgára való bejelentés előfeltétele. A központi vizsgának külön díja van, amelyet az MKBT szed be, ezt a vizsgázni szándékozó külön fizeti.

A tanfolyam díja : 40 000 Ft.

Amit a tanfolyam díja tartalmaz:

• 4 havi elméleti és gyakorlati oktatás
• a gyakorlótúrák szervezésének díja (engedélyek beszerzése, szállás szervezése, túravezetők költsége)
•  kötéltechnikai oktatások közös felszerelésének (kötelek, karabinerek, köztesek stb.) biztosítása
• jegyzetek elektronikusan
• 1 db egyesületi póló a tanfolyam végén

Amit a tanfolyam díja nem tartalmaz:

• felszerelés
• a vidéki túrák utazás és szállásköltsége
• MKBT központi vizsga díja (5000 Ft)
• Baradla barlang rövid túra belépő (2200 Ft)
• barlanglátogatási illeték (200 Ft/barlang)

A tanfolyam ideje alatt a készlet erejéig lehetőség van díjmentes felszerelés bérlésre.

A tanfolyamdíjat külön kérésre két részletben is be lehet fizetni (február és március hónapra elosztva).

Jelentkezni és további információk: barlang.myotis@gmail.com

Berger túrabeszámoló

2018.08.11-18

Idén nyáron lefelé (is) tologattuk a határainkat. Megnéztük a világ egykoron legmélyebbként számon tartott barlangját, az elsőként feltárt "ezrest", a Gouffre Berger-t (https://en.wikipedia.org/wiki/Gouffre_Berger); a még búvármerülés nélkül elérhető -1122 m mélyen található végpontig. Érthetetlen módon már az előző túrán, Kantábriában a nyomunkba szegődött egy felhő, ami ide is elkísért minket. Ezt bántuk is, meg nem is: minden korábban leszálló magyar csapat beszámolója kis vízről szólt, nekünk viszont egy nappal egy árvíz után volt szerencsénk megnézni a barlangot. Persze fázós túra volt, de így utólag nem bánjuk: hatalmas élmény volt a dübörgő barlangban túrázni.

Egy hetet szántunk a túrára, és utólag bebizonyosodott, hogy nagyon jól tettük: több napot kellett a megfelelő időjárásra várva felszíni csavargással eltölteni.

A díszes társaság. Akklimatizálódunk. Fotó: Szittner Zsuzsi

A Berger nemzetközi barlangász körökben rendkívül népszerű túracélpont ("könnyű ezres"), amit mi is tapasztaltunk kijövetelkor, amikor át kellett verekednünk magunkat a lefelé igyekvő tömegen. A népszerűség átka - ami egyben a mi szerencsénk is -, hogy a barlang kutatói idén már hatodik évben rendeznek barlangtakarító tábort, amelynek keretében több száz fős nemzetközi csapat részvételével gyűjtik össze és depózzák egyre feljebb a feltárás óta a barlangban összegyűlt sok köbméternyi szemetet. Itt nem kizárólag/feltétlenül eldobált csokipapírokra kell gondolni, sokkal inkább korábban a barlangba beépített, de mára már a felismerhetetlenségig tönkrement technikai eszközök maradványaira, bivakban hagyott felszerelési tárgyakra, stb., stb., amelyekről a lent hagyáskor akár jóhiszeműen azt is gondolhatjuk, hogy valakinek még jól jöhetnek. Csak hát a barlangot az 50-es évek óta kutatják; ennyi idő alatt azért nem kis mennyiségű szemét gyűlt fel. A tábori részvétel feltétele az volt, hogy mindenki vérmérsékletének megfelelően valamennyi szemetet a barlangban kialakított tíz depó egyikéből egy fentebbibe - vagy lehetőség szerint a felszínre - szállítson. Az egész takarító akció példásan szervezett volt. Mivel mi a tábor legvégére érkeztünk, a 6 éves munka eredményeképpen egy teljesen tiszta barlangban túrázhattunk.

Itt az ideje, hogy lemenjünk 1000 méter mélyre. Most, hogy végre süt a nap. :D Fotó: ID

'Előtte'... mármint az indulás előtti percek. 'Utána' fotó nem készült, de pont ugyanígy néztünk ki, csak kicsit vizesebben, és egy nagy élménnyel gazdagabban immár.

Balról jobbra: Szittner Zsuzsi, Stieber Bence, ID és Tóth Attila. 

Aznap szerdán, közvetlenül az árvíz után csupán 3 csapat túrázott a végpontig: egy párocska, egy 4 fős francia csapat és mi. A víz elég gyorsan végigvonul a barlangon: a lefelé még áztatós aknasor másnapra szinte teljesen kiszáradt. A sokszor emlegetett tavat is csak lefelé kellett kerülnünk a majomhidakon, másnapra csak valami sáros pocsolya maradt belőle. A legnagyobb élményt mégis a Hurrikán akna jelentette, már majdnem a túránk végpontjánál, amiben a vízesést a saját maga által keltett forgószél csavarta és csapta szét iszonyatos erővel. Hiába küzdöttük át magunkat a szakadt, toldozott- foltozott majomhidakon a víz fölött, itt az első pillanatban rommá áztunk szélviharban a vízpermettől. Kifelé menet megkerestük Torda Pisti emléktábláját, és gyújtottunk egy mécsest a tiszteletére. 

Lakóhelyünk, a 'Camp 1' -494 m mélyen. 3 full extrás fólia sátor volt felállítva, polifoamokkal kibélelve, csak be kellett költöznünk. Ettől a ponttól kezdődik a nagy víz a barlangban, ami nekünk az árvíz utáni első napon különösen látványos volt. Ezért aztán lejjebb sajnos fotók sem készültek. Fotó: Szittner Zsuzsi

A barlang alsó szakaszán nem lehet anélkül végigmenni, hogy az ember ne gondolkodna el rajta, hogyan nézhet ki mindez árvízkor. Az általunk látott nagy, de abszolút biztonságos vízálláskor is tekintélyt parancsoló volt a víz ereje... Másnap, miután levonult a nagy víz, megtelt a barlang boldog túrázókkal: kisebb nemzetközi tömegen kellett átverekednünk magunkat, hogy végre kijussunk. Volt köztük magányosan tévelygő francia úr (aki a végpont előtti Grand Canyontól fordult vissza két társát hátrahagyva), újabb párocska, és amerikai fotós fiú, akinek ID modellt állt. Hatalmas barlangász- turista csapatok jöttek szembe, akik a kötélen is kicsit nehézkesen közlekedtek, de csak -80- ig terveztek lemenni. Ez amiatt lepett meg minket, mert ez csak az első aknasor vége, aki idáig ereszkedik, nem sokat lát a barlangból. A bivakban valami szlovák futó csapat ébresztett minket, csodálkoztak egy darabig aztán elnyargaltak lefelé. Mi végtelenül kényelmesen, bivakkal mentünk, de itt szokás napon belül, tizen- pár óra alatt leszaladni és kiszaladni is. Igaz, úgy nem kell bivakos felszerelést cipelni, de így a nézelődésre is kevesebb lehetőség nyílik. A barlang mindenesetre lenyűgöző, de egyben nagyon tekintélyt parancsoló is. Köszönet a szervező Rémy Limagne- nak, aki követendő példát állít minden kutatócsoport elé!

Kiérkezésünk után nem sokkal ajándékba kaptuk ezt a naplementét. Fotó: Szittner Zsuzsi

A csapat. Balról jobbra: Stieber Bence, Tóth Attila, Szittner Zsuzsi és ID.

Megnéztünk egy gyönyörű szép kiépített barlangot is (Choranche). Türkizkék víz, fehér szalmacseppkövek. Fotó: Szittner Zsuzsi

Elcsavarogtunk pl. az Ecrins hegységbe is, ahol egy aprócska hegymászó temetőben megtaláltuk Zsigmondy Emil sírját. Fotó: Szittner Zsuzsi

Örülök, hogy mentünk! Még sok ilyen túrát!

by Szittner Zsuzsi

Hungarian Speleo Expedition Montenegro 2018

(Lovćen Nemzeti Park, MNE, 2018. 07. 28. − 08. 11.) 

Az idei volt a tizenhatodik montenegrói barlangász kutatótábor, egyesületünkből van, aki először és van, aki már negyedszer vett részt rajta. Összesen kilencen képviseltük a Myotist az expedíció első hete alatt (Katinka, Ibszi, Kriszti, MSE, Gomba, Enzo, Laci, Dani, Máté).

A csapat egy része. Balról jobbra: Dani, Laci, Máté, Enzo, Katinka, Gomba

A 2018-as tábor kicsit más volt, mint a korábbi években, ugyanis egy nagyszabású búvár akció volt kilátásban a Duboki-do barlangban. Mivel egy ilyen merülés nagyon sok szervezést, előkészületet igényel, és egyébként is az idei évben a résztvevők létszáma szerényebb volt a megszokottnál, ezért nagyon fegyelmezetten végezte mindenki a vállalt feladatát. A Duboki-do első szifonját egy korábbi évben történt búvár merülés alkalmával átúszták, így ismert volt már a barlang ezt követő része. A kisebb, nagyobb aknákat azonban egy újabb szifon követte. A terv idén az volt, hogy a három búvár (Deák András, Dianovszki Tibor, Mede Márton) először átússza az egyes szifont, majd egy bivak kialakítása után megpróbálják leküzdeni a kettes szifont. A feladatot sikeresen teljesítették, a második szifon után pedig nem sokkal következik a harmadik. Mindenki bizakodóan tekint a jövőbe a barlang kutatásának folytatása tekintetében. A Myotis részt vett a búvárok felszerelésének szállításában a barlangban, segítettünk a telefon kiépítésében és természetesen a tábor alapvető működéséhez szükséges feladatokból is kivettük a részünk (víz és jég hordás, tábor állítás, konyhai feladatok). A tenger sem maradhatott ki, legalább egy nap erejéig. Ismét nagyon hamar elment ez az egy hét, azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy már most nagyon várjuk a jövő évi tábort. :) 

by Máté